welcome to the wonderful world of agentangel007

 

 

 

 

 

 

 

 

pad-sötétben

(valamire várva)

 

valahol víz csorog

egy síró gyerek (nyávogó macska)

 

pad ül rajtam

 

ők is csak annyira mint én

 

egyedül vagyok

 

 

halál

 

a tél álma a rügyezés -

ha beledöglik is

 

 

pillanatkép

 

a tökéletesen aláhulló csend

úgy simul rám

mint egy jól szabott ruha

úgy tompít el

mint a zajok kéjes káosza

úgy temet be

mintha örökké tartana

 

 

szeretettel

 

megölnek a virágaid

és betemet a szereteted

 

létezel-e

vagy csak egy

sóhajtás vagy

börtönöm rácsaiban -

már nem tudom

 

de a rácsok valódiak

és a falak is

és hiába bontom

és fűrészelem őket

 

egyre magasabbra nőnek

- a virágaid és a szereteted is -

 

megölnek és betemetnek

 

 

árnyalatok

 

alakok félhomályban - léptek zaja

arcok gyertya világosságánál - mosoly és csendbeszéd

lelkek reflektorfényben - szótlan szégyen

 

 

kafka elidegenedése önmagától

 

egy éjjel azt álmodta

hogy meghalt.

reggel felébredt

és valóban:

halott volt.

 

és nem csodálkozott.

 

 

 éjféli ima

 

égen vonulú

ránk boruló sötétség

takard el bűneinket

 

hegyek mögött ébredő világosság

oldozz fel minket

a félelem gyűrűjéből

 

 

ima

 

íme saját magányom

szolgálóleánya -

legyen nekem

az én akaratom

szerint

 

 

téli álom

 

úton lenni

a nagy zöld mezők között

és bogarakkal játszani a fűben

és édes bűnt harapni egy érett almából

és elnyomni egy csikket a cipőnk talpán

és kiinni a tavakat

és borral locsolni a fenyveseket

és szaladni szaladni meg sem állni

az úton

a nagy zöld mezők között

 

- szomjunkat semmi sem olthatja -

 

a nyarat várjuk hogy leigázzon minket

  

cím nélkül

 

a felismerés bennem:

hidegen ér hozzám

mint egy idegen

a látásmódom

már elhagyta budapestet

és a moszkva téri galambokat

amik úgy ültek a hátamon

mint hajlott vezetéken

annak idején

 

 

nincs semmi

 

játszótér vagy halál

nekünk már olyan mindegy

és marad az önsajnálat

amikor éjjel hanyatt fekve

bámulod a csillagok háborúját

mégis minden olyan nyugodt

(a pacifisták befüvezve jógáznak)

(valaki leüt egy sikátorban)

gondolod hogy ez az a világ

amit rád szabtak

vagy te szabod magadra

vagy téged szabnak rá

mert nekünk már olyan mindegy

hogy te vagy egy másik

töröltek minket

a megváltásra várók listájáról

és benőnek

a gyönyörű rózsalugas-rácsok

zsúfoltak vagyunk önmagunkkal

hiszen mi: a világ

(de csak külön-külön egyenként)

mi legalább tudjuk

hogy nincs megváltás

a képzeletünkön túl

csak mi vagyunk

az életünk a hátunkra kötve:

valahogy csinálni kell

ha önmagadnak is gyanús vagy

mi szívesen letartóztatunk

(ne kérj bocsánatot

nem bántott senki)

nem a te hibád

és nem is a mienk

és halott vagy te is

ha gondolod hogy ez számít

 

 

imádság megváltásért

(20. századi sámánének)

 

undorító ez az idei március.

a hó betemeti az emberek lelkét.

hiába jutott a paradicsomba poncius.

kábán tapogatjuk az örökkévalóság helyét.

 

szíved-szívem legyőzve-összegabalyodva.

atombombaként hullanak ránk a nappalok.

halotti torunkat üli a fájdalom ma.

mindegy már hogy te vagy én halok.

 

szép szavaink elfogytak amíg keresgéltünk.

ránk törnek a századvégi utópillanatok.

mi már sajnos mindegy-mindent megértünk.

könnyebb lenne ha meghalnának a gondolatok.

 

hiába próbáltuk másképpen csinálni.

ez az élet és halál van kiszabva ránk.

nem tudtam soha túl sokáig várni.

jöjj el még ma altató égi hazánk.

 

 

rövidfilm a gyilkolásról

 

miközben én késsel a hátamban

futkosok budapest utcáin

te csak ülsz a presszóban

vedeled egyik sört a másik cigi után

és az érzéseimet a levegőből kiszűrve

telepatikus úton próbálod meg

elhitetni velem

hogy aki azt a kést

a hátamba szúrta

nem te voltál

hanem csak én magam